Líra
Elmondanám ki vagy nékem,
De a szavam meg sem érted.
Kóborolva a világot
Bejártam már régen érted.
Kerestelek vágyakozva
Holdsugaras éjszakákon,
Ott találtam a nevedet
Rózsatőben, rózsaágon,
Fű, fa , virág azt susogta,
Te leszel a boldogságom.
Álmodozva késő éjjel,
Úgy rémlik, hogy rád akadtam.
Verő szívem minden kincsét
Egy szavadra odaadtam,
Kis kezeddel a kezemben
Résztvevően rám hajoltál.
De azután fölébredtem,
Fájt a szívem – nem te voltál…
Hazudott a csalfa álom,
Hazudott, mert nem te voltál.