Utolsó szerelem

Lehet hogy egykor nekem nem leszel más
Csak egy szép álom, egy elmúlt világ.
Kiről csak néhány dal fog majd regélni,
Meg egy pár hajszál, s egy hervadó virág.
 
Lehet hogy egykor mást fogok szeretni,
De úgy fáj lásd e józan hit nekem:
És azt a mást, bár nem tudom ki lesz az
Most gyűlölöm, amért majd szeretem.
 
Most gyűlölöm, hogy a helyedbe lép majd,
És szelídíti bánatom miattad,
Hogy őt ölelve el fogom feledni,
Hogy szerelmem álmait te adtad.
 
Most gyűlölöm, hogy megzavarja búmat,
Hogy megvigasztal borús perceimben.
Óh! már terólad szőni tarka álmot,
És érted sírni egyedüli kincsem.
 
De nem, nem léphet öröködbe senki,
Szerethetek mást, óh ez meglehet,
De sose tudnám másnak odaadni
A lelkemet úgy, ahogy teneked.
 
Hogy derűs béke lesz úrrá szívemben,
Ha más haját simítja bár kezem.
Az meglehet…De titkos álmaimba
Akkor is majd csak Te jöhetsz velem.